Volt szerencsém megismerni egy munkában megőszült, de lelkében fiatal nagypapát! Sok szépet és jót hallottam Tőle.
Több, mint 50 évet élt feleségével szeretetben, hűségben, barátságban!
Nem állította, hogy nem voltak hullámhegyek és völgyek, hogy nem esett néha, sőt időnként többször is kísértésbe!
De!
Azt mondta, hogy Ő ígéretet tett, s azt be is tartja!
Mert!
Őt idézem:
“A hűség egy akarat! Elhatározás kérdése!”
Hiszen kísértés, lehetőség bizony mindig akad. Elmondása szerint egyszer találkozott egy olyan szép lánnyal, amilyet még álmában sem látott.
Sőt!
Együtt is dolgoztak. Hát nem volt egyszerű! Hiszen a hétköznapokban több időt töltöttek együtt, mint a családdal. Szép volt, okos, nevetett a viccein. Szóval az élet napos oldalát vele töltötte!
A mindennapi gondok, problémák, küzdelmek pedig a családban zajlottak. Egy cseppet talán meg is ingott, ám ott voltak az alapvető értékrendek, melyeket még gyermekkorából hozott magával:
“A hűség egy akarat!”
Az adott szó pedig többet jelent minden pillanatnyi boldogságnál!
Ennek már több tíz éve, s nem bánta meg!
Hogy miért mesélem ezt el?
Mert minden családnak, minden embernek kell, hogy legyen egy értékrendje, valami, ami segít, ha éppen kételyek között botorkálunk! Ami segít bizonyos döntések meghozatalában.
De, ami ennél is fontosabb, hogy legyen mit továbbadni gyermekeinknek! Mindig fontos volt, de azt hiszem, itt a XXI. században pedig elengedhetetlen. Felgyorsult világunkban kell, hogy legyen egy fix pont, egy érték, melyen nem kell gondolkodni, mérlegelni, mert ezen értékek mentén nőttünk fel, ezt visszük tovább. Amikor már gyermekkorunkban megtanuljuk, hogy a “Mi” többet jelent az “Én”-nél.
Sokszor emlegetjük, hogy milyen fontos a példamutatás. Igen, nagyon fontos, főleg, amikor az emberi értékeket, az értékrendet mutatjuk, tanítjuk meg gyermekeinknek!
Soha ne felejtsétek:
Nem az a lényeg, hogy mit mondasz, hanem az, hogy mit cselekszel!
Remélem, hogy minden pár megtalálja a számára legmegfelelőbb közös értékrendet és annak továbbadásával segíti, hogy gyermekeik boldog felnőtté válhassanak!
Hát nem ez a cél?
Gy.S.
