Honnan tudom, hogy gyermekem figyelemhiányos-e?
Írta: Pribránszki Marianna Viselkedéspedagógus, nevelési tanácsadó 
A leggyakoribb kérdés, amit felém intéztek:
Honnan tudom, hogy gyermekem figyelemhiányos-hiperaktív, vagy csak én várok el tőle túl sokat, túl keveset?
Először is tisztázzuk le, hogy mi is az a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar. Ezért leírom a pontos megfogalmazását:
„A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) neurológiai természetű veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll. Betegségnek, részképességzavarnak, néha fogyatékos állapotnak tekinthető az eset súlyosságához mérten. ” / Wikipédia /
Sajnos és/vagy szerencsére csak a legritkább esetekben beszélhetünk igazán klinikai ADHD-s jelenségről. A szakemberek ezt 3-5%-ra teszik.
De mit is jelent ez?
Vegyünk egy átlag óvodai, kisiskolás osztályt /25 fő/, vagyis ennek a 3-5%-a, azaz 1 gyerek csoportonként, aki valójában ebben a zavarban szenved!
Viszont nagyon vékony a határ a tehetséges és a hiperaktívnak kikiáltott Gyerkőc között. Sok közülük kreatívabb és intelligensebb társainál, ezért megfelelő egyéni irányítással társaiknál kimagaslóbb eredményeket érhetnek el.
Fizikai fájdalom számomra látni, milyen sok Gyerkőc tehetsége veszik el, hányuk szemében szunnyad ki a tudás iránti vágy 9-10 éves korukra, mert nem vettük észre, hogy többre hivatott, sőt belekényszerítettük, hogy olvadjon be, ne tűnjön ki, legyen átlagos.
Visszatérve a kérdésetekhez. Minden Gyerkőc egyedi, ezért nem tudok sem én, sem más szakember egy sémát adni, hogy azt követve választ lehet kapni. Ha kétségeitek vannak, forduljatok szakemberhez, de ami nagyon fontos:
Szeressétek, segítsétek Gyerkőceiteket, álljatok ki mellettük mindig, minden körülmények között, egyszerűen azért, mert ez a szülő feladata!
Ne felejtsétek: a gyermek a szülő tünete!
Kellemes hetet kívánok Mindenkinek!
Gyerkőcökkel Suttogó
