Ugrás a tartalomra

Óvodai ballagás margójára

Írta: Pribránszki Marianna Viselkedéspedagógus, nevelési tanácsadó

Kedves Szülők!

A gyerkőcök öregszenek!

Ezt először akkor érezzük, amikor az óvoda udvarán állunk és nézzük, hallgatjuk, ahogy elbúcsúznak, elballagnak gyermekeink.

Minden megváltozik!
És valóban minden megváltozik. Alakja, jelleme, kitartása, beszéde… Többé már nem kisbaba, akit babusgatni, öltöztetni, etetni kell. Ő már iskolás lesz, akit biztatni, állandóan növekvő kíváncsiságát kielégíteni kell.

Tudom, nehéz elfogadni a változást, de bízzunk magunkban és gyerkőcünkben. Sok szép, új élmény vár gyermekre, szülőre ezután is, csak más jellegű.

Alig vártuk, hogy végre egyedül tudjon öltözni, enni, tisztálkodni. Vagyis, hogy minél önállóbb legyen, most viszont azért ijedünk meg, mert már ennyire önálló. Ki érti ezt?!

Egy biztos! Nagy-nagy szükségük lesz a gyerkőcöknek ezután is a szüleikre.
A Ti feladatotok most az, hogy magabiztos, önbizalommal és tudásvággyal rendelkező felnőtté válhassanak csemetéitek!

Tehát van feladat, méghozzá gyönyörű feladat!

Kívánok sok sikert, erőt, türelmet, kitartást hozzá!

Üdvözlettel: Gy.S.

Nálatok is ez a helyzet?

Ha ez az írás ismerősen hangzott, egy beszélgetés sokszor többet segít, mint tíz elolvasott cikk. 90 perc Győr, Bercsényi ligetben — vagy videóhívásban, ha a személyes találkozó nehezen megoldható.

Pribránszki Marianna

Ezeket is érdemes elolvasnod

Az elszakadás!

Generációk hosszú sora küzd és küzdött az elszakadással, vagyis a felnőtté válással. Mint a nevében is benne van (szakadás), bizony ez egy fájdalmakkal teli folyamat! Kivéve!