A minap egy nagyon értelmes fúcska kérdezte meg a szüleit, amikor azok néhány szabályt akartak bevezetni nála:
- Ti mit szólnátok, ha állandóan megmondanák, hogy mit kell tennetek?
Még a szülők is elgondolkodtak, hogy lehet benne igazság.
Gondoltam, felteszek néhány kérdést én is a szülőknek:
Ki mondja meg nektek, hogy:
- hány órára kell dolgozni mennetek?
- mikor van vége a munkaidőtöknek?
- mikor nyit/zár a bolt?
- mikor kell befizetnetek a csekkeket?
- hol és mennyiért parkolhattok?
- milyen sebességgel közlekedhettek?
Ennyi kérdés éppen elég is volt, hogy rávilágítsak:
a felnőttek élete is tele van szabályokkal! Hiszen a társadalomban élésnek szabályai vannak. Ez jelent számunkra is biztonságot.
De!
Megpróbáljuk erőltetni, hogy a gyerkőcöknek nem kellenek a korlátok, sőt tilos őket szabályozni, mert ők tudják jobban.
Pedig az lenne a nevelés lényege, hogy felkészítsük őket a felnőtt életre. Az már “másodlagos”, hogy így érzik biztonságban magukat gyerekként is. Ha ezt nem tesszük, akkor nevelés nélkül nevelünk akaratos, önző gyerekdiktátorokat, akiktől fél a szülő, a tanár és környezete.
Amikor pedig felnőnek, értetlenül állnak a szabályokkal és korlátokkal tarkított életben és nem tudnak mit kezdeni vele.
Igenis kellenek a szabályok és kell a következetesség a gyerkőcök életében, mert különben antiszociális emberektől várjuk majd, hogy megtalálják helyüket a társadalomban.
Sajnos ez nem, vagy csak óriási – elkerülhető – fájdalmak árán fog csak működni. !
Békés, boldog, kiegyensúlyozott életet minden gyerkőcnek!
GyS.
