5 éves és 2 hónapos. 23 kg, 118 cm magas. Életvidám, okos fiú. Tökéletes kiejtéssel, bővített mondatokban fejezi ki magát. Hibátlan a ceruzafogása, szépen és tisztán rajzol, rendszeresen old meg iskola-előkészítő feladatlapokat. Napi szinten kéri, hogy “tanulhasson”.
50 percig foglalta el magát színezéssel, rajzolással, feladatlapokkal, amíg mi felnőttek beszélgettünk. Ismeri a térirányokat, saját testét, széleskörű ismeretei vannak az Őt körülvevő világról.
Rendszeresen, heti kétszer jár külön sportolni, be is mutatta, hogyan tud kézen állni, fekvőtámaszokat végezni.
Huncut mosolyával mindenkit levesz a lábáról!
Engem is. ?
Mielőtt még azt gondolnátok, hogy egy “sarokban ülős”, csendes, sőt szótlan gyerkőcről beszélek, elárulom, hogy nagyon nem!
Másfél évvel ezelőtt kerestek meg a szülők, mert Bencének volt némi magatartásbeli problémája az óvodában is és otthon is! Megoldottuk, az okot megszüntettük, a probléma elhárult!
Miért írom le mindezt?
Mert Bence szeptemberben 5 éves és 9 hónapos lesz! Sajnos nem fog iskolába menni!
Nem is merült fel senkiben! Az óvó nénikben sem! Hiszen még nem lesz 6 éves!
Ezért Bence még 1,5 évet óvodában lesz!
Sajnos!
A szívem fájdul bele!
Mert Ő az egyik élő példa arra, hogy igenis vannak korábban érő gyerkőcök is!
De annyira elmegyünk abba az irányba, hogy “ ráér még”, “hadd legyen gyerek”, hogy észre sem vesszük a másik oldalt. A tehetségek pedig elvesztik lendületüket!
Megnyugtatok mindenkit, Bencénél szociálisan érettebb, közösségben aktívabb gyermeket még 7,5 évesen is ritkán találni. Ahogy mondani szokták: “Ő a társaság lelke”!
A szakemberek óva intenek mindig, minden szülőt, hogy gyermekét idő előtt vigye iskolába! Hiszen nem érnek egyformán a gyerkőcök.
Szerintem sem!
De akkor mi lesz a “Bencékkel”?
Üdv.: Gyerkőcökkel Suttogó
